Második Fejezet

Sziasztok!
Megérkezett a Második Fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket!
Köszönöm szépen a sok megtekintést, illetve a kommenteket, nagyon hálás vagyok!
Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!
Ölel Titeket: Csenge K.

Második Fejezet - Nulladik nap

Az első este igazán furcsán alakult. Elsétáltam a sörös lányhoz, aki már rég bevonult a lakókocsijába, így szerencsére eseménytelenül visszaszereztem a kulcsot. 

Reggel Loren kakashangú ébresztője kelt minket, ami igazán váratlanul ért.

- Ezt nem gondoltad komolyan remélem- mondom kómásan, mire Loren felül az ágyán és kérdőn rám pillant.

- Hm?

- Az ébresztő- mutatok a telefonjára, amiből még mindig szól a monoton kukorékolás.

- Ó, észre sem vettem!- mondja, majd elneveti magát. Veszek egy mély levegőt, felkapom a törölközőm és elindulok a zuhanyzók felé.

- Hé! Meg se vársz?- kiált utánam Loren.

- Ömm, de, persze! Siess.

- Oki!- mondja, majd pár pillanat múlva már mellettem sétál.
A zuhanyzók még nem volt akkora sor, azonban mikor a lakókocsink felé sétáltunk, már hosszú kanyargó sor állt a zuhanyzókért.
- Na, és mi lesz a mai program?- kérdi Loren.
- Hát, először is elmegyünk megbeszélésre- pillantok a papírra, amin a beosztásunk van.- Aztán ott elidőzünk egy kicsit, elmegyünk ebédelni, és utána lecseréljük a többieket a regisztrációs kapunál.
- De az esti nagyszínpados koncerten ott leszünk, ugye?
- Ha minden igaz, akkor igen- bólintok.
- Jajj annyira várom már a The Neighbourhood koncertet!- mondja, szemei pedig csak úgy csillognak.
- Ja, én is- bólintok, ő pedig furcsállva rám néz.
- Ugye hallgatsz The Neighbourhood-ot?
- Ömm, nem?
- Letagadlak!
- Miért ez annyira gáz?- kérdem, mire ő figyelem kívül hagyja kérdésem.
- Siessünk, mert el fogunk késni- mondja, majd karon ragad és a szervezői sátorhoz indulunk.
A sárga tetejű sátor már szinte tömve volt, mikor odaértünk, bár furcsa módon nem láttam a sörös lányt és a bandáját.
- Szerinted kidobták őket?
- Elég valószínű- biccent Loren, majd leülünk két szabad helyre.
Az eligazítás két hosszú órán keresztül zajlott, ami idő alatt mindent megtudtunk a fesztiválról (még teljesen felesleges információkat is) és megkaptuk az egész heti beosztásunkat. Lorennel igazán szerencsésnek tudhatjuk magunkat, ugyanis ha jól néztük, akkor egy nap kivételével minden nap el tudunk menni az esti nagyszínpados koncertre. (Ha nem tudnám, hogy gép sorsolta a beosztást, egyből anyára gondolnék, hiszen képes elintézni nekem az ilyesmi, csak az a baj, hogy nekem ritkán van rá szükségem..) A legtöbbször a főbejáratnál leszünk Lorennel, de lesz, hogy fel kell takarítanunk a színpadok előtti koszt (amire már előre felkészítettek minket, hogy készüljünk a legrosszabbakra) vagy éppen egy kisebb büfében kell majd álldogálnunk. Szóval összességében szerintem nagyon jól jártunk a beosztással és tényleg szerencsések vagyunk, ugyanis nem mindenki távozott olyan boldogan a sátorból, mint mi.
- Na, és most mit csináljunk?- kérdi Loren, mikor végre visszaértünk a lakókocsihoz.

- Hát, szerintem én ledőlök egy kicsit és akkor utána elmehetnénk együtt kajálni- ajánlom fel.

- A-a, én azt hiszem elmegyek most, kilyukad a gyomrom- mondja elgondolkodva, majd hatalmasat korran a hasa.

- Menj csak- mosolygok, ő pedig felkapja a pénztárcáját és a telefonját, majd elindulok enni.

Kihasználom az időt, először tornázom, majd felhívom anyáékat.

- Lilly!

- Sajnálom, hogy este nem tudtalak hívni titeket. 

- Semmi baj. Minden rendben?

- Persze- bólintok, bár úgysem látják.

- Milyen a környék?

- Nos, még kifejezetten csendes. De egész jó a hely. 

- És milyen helyen vagytok elszállásolva?

- Egész jó. Egy kisebb lakókocsiban vagyunk ketten. 

- Hála isten, nem vagy egyedül- mondja anya megkönnyebbülve.- Gyógyszerek, tornázol?

- Igen- mondom.- Loren nem rég ment el ebédelni, vagyis a lakótársam. Nekem is lassan mennem kell- az órámra pillantok.

- Persze, menj csak nyugodtan. Vigyázz magadra!

- Én mindig. Ha lesz rá lehetőségem felhívlak titeket! 

- Oké, ömm akkor szia! Érezd jól magad! Szeretünk!

- Én is titeket- mondom, majd mikor hallom, hogy anya már apával konzultál, kinyomom a telefont. Hajamat összefogom, majd felkapom a kulcsot és a pénztárcámat, majd én is elindulok ebédelni. Félúton Lorennel is összetalálkozok, odadobom neki a kulcsot, hálásan rám mosolyog, majd tovább haladok.
A minden büfénél különféle zene szól, ami kicsit tébolyító, de végül csakis egy zenére figyeltem, ami ott szólt, ahol rendelni készültem. A büfé rádiójából épp a The Black Keys- Lonely Boy című száma szól, és végre én kerültem sorra, úgyhogy rámosolyogtam a büfés férfire.
- Mit szeretnél?- pillant rám a férfi kedvesen.
- Á, imádom ezt a számot- dől a falnak egy fiú, majd a büfésre néz.- Egy hamburger lesz.
- Hé!
- Meghívlak- mondja.- Szóval, mit kérsz?- vonja fel az egyik szemöldökét.
- Ömm, várjunk, nem is ismerlek!
- A helyedben örülnék az ingyen ebédnek- vigyorog a büfés felé, majd rám mosolyog.- Nos?
- Öm, hát, izé, akkor egy gyros jó lesz.
Pár perccel el is készül a rendelés, a fiú fizet, majd felém fordul.
- Connor Houghton vagyok- mondja, majd rám mosolyog.- Nem akarok rámenősnek tűnni, isten ments, de késztetést éreztem rá, hogy meghívjalak valamire.
- És mit vársz cserébe?- pillantok rá kérdőn.
- A neved és a telefonszámod nekem megfelel- mosolyog, majd előkapja a zsebéből a telefonját, én pedig elnevetem magam.
- Lilly Maisie Walsh vagyok- mondom.- Egyenlőre érd be ennyivel, Connor Houghton- mondom, majd sarkon fordulok és elindulok a lakókocsi felé.- Köszönöm az ebédet- kiáltok vissza, Connor pedig mosolyogva bólint.
- Találkozunk még Lilly Maisie- kiáltja és pedig elmosolyodom.
Pár perccel később vissza is érek a házba, ahol Loren horkolására leszek figyelmes.
- Ébresztő!- kiáltom el magam, mire Ren legördül az ágyról és hatalmas robajjal landol a földön.
- Mégis mi a fene bajod van?
- El fogunk késni- mondom nyugodt hangon.
- Ahj- mérgelődik, majd feltápászkodik a földről és a tükör elé sétál, majd megigazítja elaludt haját és elindulunk a főbejárathoz.
- Jó, hogy jöttök lányok- köszönt minket Mark, majd a kezünkbe nyom egy-egy "Szervező" feliratú pólót, amit csak felhúzunk az eredeti fölé, majd a helyünkre sétálunk. A délután folyamán a tömeg csak nő és nő, a hangulat pedig egyre jobb, ami valószínűleg a fellépőknek köszönhető, na meg a világításnak ami a kora esti órákban kapcsolt be.
- Egész jó, mi?- kérdi Loren, mire én csak bólintok.
- Mintha most teljesen más arcot öltene, mint reggel.
- Mindennek megvan a varázsa- mondja, majd egy újabb karszalagot tesz fel egy fesztiválozóra.- Mikor is végzünk?- pillant türelmetlenül az órájára.
- Talán fél óra- mondom.
Végül kiderül, hogy nincs igazam, ugyanis a váltás csak egy óra múlva érkezik meg, amit Loren igen dühösen fogad.
- Le fogom késni a koncertet!- dühöng, majd a lakókocsihoz rohan.
Vele szemben én nem siettem el a dolgot, mikor a kocsihoz értem Loren az ajtónak dőlve várt engem.
- Jobb lenne, ha legközelebb vinnél magaddal kulcsot is- mondom, majd kinyitom az ajtót Ren, pedig amilyen gyorsan tud átöltözik. Egy The Neighbourhood feliratú pólót vesz fel, én pedig egy piros felső mellett döntök és a fehér tornacipőmet veszem fel hozzá. (Ami így visszagondolva nem a legjobb döntés volt...)
- Gyere! Gyere!- kiáltja Loren, aki sebes léptekkel igyekszik a nagyszínpad felé.
- Megyek!
Öt perc alatt elértünk a színpadhoz, ahol már elég nagy tömeg várta a hamarosan érkező bandát.
Loren egész koncertet csillogó szemekkel nézi végé, ugrál, sikoltozik, de van, hogy engem oktat ki az éppen akkor játszott számról. (Mikor adták ki, melyik albumon van rajt, miért szereti és egyebek)
- Á, most jön a kedvencem! Ez biztosan neked is tetszeni fog!- mondja izgatottan, és akkor felcsendül a számomra is ismerős Sweater Weather, én pedig a tömegben megpillantom Connort, amint meglepetten felém indul.
- Így a koncert végére csak összetalálkozunk- mondja, majd a kezembe nyom egy kólásüveget.
- Elvégre megígérted, hogy találkozunk még.
- Ó, igaz is. Szereted őket?- pillant a színpadra.
- Hát, igazából ez az egyetlen dal, amit ismerek tőlük- válaszolom, mire Connor kérdőn pillant felém.
- Tehát amiért itt vagy az nem más mint ez az egy dal?
- Nem! Nem, dehogy- elnevetem magam.- A lakótársamat kísértem el- mondom, majd körbepillantok.- Ömm, biztos az első sorban ugrál- vonok vállat.
- Akkor inkább azt kérdezem, hogy tetszett a koncert?
- Egész jó volt. De én jobban várom az utolsó napot és a harmadikat.
- Coldplay és Imagine Dragons?- kérdi, mire én bólintok.- Be kell vallanom egész jó ízlésed van Lilly Maisie.
- Hát nem remek? Istenem annyira fantasztikusak!- terem előttem Loren, majd a színpad felé mutat, ahol konfettik tömkelege hullik a fesztiválozókra.- Gyere velem Lilly!- mondja, majd karon ragad, aminek következtében a kólám fele a ruhámon és Connor cipőjén landol, de ő nem foglalkozik vele.
- Kíváncsi lennek rá, hogy te miért vagy itt- intézem Connornak a szavaimat.
- Hát, akkor muszáj holnap is együtt ebédelnünk- tárja szét két karját, majd elmosolyodik.
- Oké, a holnapit én állom!- kiabálom, Loren pedig eközben behúz a tömegbe és Connor eltűnik a szemem elől.