Harmadik Fejezet

Sziasztok!
Megérkezett a Harmadik Fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket!
Köszönöm szépen a sok megtekintést, illetve a kommenteket, nagyon hálás vagyok!
Jó olvasást kívánok mindenkinek!
Ölel Titeket: Csenge K.

Harmadik Fejezet - Első nap

- Hé! Hé Lil! Kelj fel!

Nincs is jobb érzés, mint arra ébredni, ahogyan Loren párnát dob a fejemre és az ágyon ugrál.

- Loren nyomd el magad!- morgom, majd a fejemre húzom a párnámat.

- Lilly! Mark nemrég szólt, hogy elkelne egy kis segítség most is a főbejáratnál- mondja, mire kibújok a párna alól.

- Tessék?

- Kicsit sokan vannak, és hát, ömm, szóval azt mondta kellene még pár ember aki tud segíteni- mondja, majd megvakarja a tarkóját.

- Oké, figyelj. Indulj el, tíz percen belül én is ott leszek- ülök fel, majd megdörzsölöm szemeimet.

- Umm, oké. Akkor majd gyere- Loren felkapja a telefonját (és a kulcsát, a tegnapiból tanulva) majd int és sietősen kilép a lakókocsiból.

Annak tudatában, hogy talán már így is késésben vagyok kivételesen nem a zuhanyzó felé veszem az irányt, hanem megtámadom a bőröndömet és az első nadrág felső kombinációt aggatom magamra, ami a kezembe kerül.

Én is felkapom a telefonomat és a kulcsomat, majd bezárom a lakókocsit és a főbejárat felé indulok. A lassú sétából gyorsan átváltok futásba, aminek köszönhetően kifulladva érek oda a többi szervezőhöz.

- Gyors voltál- lép mellém Loren.

- Hát- mondom, majd próbálom egyenletesen venni a levegőt.- Szóval, hol kell a segítség?

- Gyere- karon ragad, majd magával húz a kordonok felé.

A lámpákra felszeret hangosítókból üvölt a zene, a fesztiválozók pedig ma is igen sokan vannak. Alighanem többen, mint tegnap.

Vannak akik hatalmas táskákkal érkeznek (amiket egytől egyig át kell néznünk) vannak akik egy telefonnal, töltővel és pénztárcával a kezünkben érkeznek (általában a többség mögött érkezik a felmentősereg, akinél a sátor van és a többi cucc) de akadnak olyanok is akik a sörük utolsó kortyát még azelőtt lehúzzák, hogy belépnének a fesztivál területére. (Zárójeles megjegyzés: őket általában pár órával később egy bokorban szokták megtalálni, vagy ájultan, vagy horkolva)

- Ömm, ezt jobb, ha nem viszi be!- kapja ki Loren az egyik belépő kezéből a bontatlan vörösbort.

- Hé!

- Sajnálom- von vállat, majd a férfi kicsűri a kezéből az üveget, megbontja majd leül a fűre és addig fel sem áll, míg egymaga le nem húzza az egész bort. (Ami azért valljuk be, elég eszelős)

- Nem fogom elpazarolni!- mondja büszkén, Loren pedig csalódottan megrázza a fejét, majd felteszi a karszalagot a férfi kezére.

- Hihetetlen- mondja.- Hogy milyen emberek vannak!

- Tragédia- nógatom én is a fejem, majd rápillantok és elnevetem magam- Bocsi, de ez, hát ez remek volt!

- Ne röhögj ki te is Lilly!

- Mondtam, hogy sajnálom!

- Mi ez a nagy jókedv?- lép mellénk egy -számomra- ismeretlen velünk egykorú fiú.

- Á, szia! Nem tudtam, hogy te is itt vagy- mosolyog Loren, mire én kérdőn pillantok rá.- Ömm, ő itt Noel. Tegnap ismertem meg a koncerten.

- Lilly Walsh- mosolygok rá Noelre, majd kezet rázunk.

- Lilly Maisie!

Megpördülök, majd a távolban Connort pillantom meg.

- Szia! Hát te mit keresel itt?

- Jöttem besegíteni, mert ahogy nézem nem boldogultok.

- Jó észrevétel- bólintok egyetértően.

- Szóval Lilly Maisie hova megyünk ma kajálni?

- Ömm, igazából még nem gondolkodtam rajta- vonom meg a vállam.

- Végzetes hiba. Akkor én választok.

- Csak ne vigyél csődbe.

- Itt ha akarnálak, se tudnálak- mondja, majd elröhögi magát.

- Jól van, jól van. Akkor ömm, majd még beszélünk- mondom.

- Oké- bólint, majd Noel és Connor elmennek.

- Lemaradtam valamiről?- pillantok kérdőn Lorenre.

- Hm? Nem! Dehogy!

- Loren!

- Ahj, hát szóval.. érted.

- Oké oké, ha nem akarsz róla beszélni, akkor nem kell- vállat rántok, majd visszafordulok a lányhoz, aki már egy ideje arra vár, hogy beengedjem.- Bocsi- makogok, majd ráteszem a karszalagot.

- Hé tényleg köszönjük a segítséget, de innentől már boldogulunk- lép mellénk Mark.

- Ó, semmiség- legyintek.

- Még egyszer köszi- mosolyog.- Szép délutánt!

-Este még úgyis jövünk- mondom.- Szóval, mik a terveid délutánra?

- Lehet, hogy beülünk valahova Noellel- mondja Loren.- És te mit fogsz csinálni?

- Ömm, csak elmegyek ebédelni- vonok vállat.

- Connorral?

- Connorral- bólintok.

- Érezd jól magad- mondja.

- Te is. Aztán semmi koktél nélkülem!- mondom nevetve.

- Jól van- neveti el magát Lor is, majd megölel.- Majd este.

- Szia!

- Lilly Maisie!- int Connor.

- Connor Houthon! Szóval, hova megyünk?

- Ehetnénk egy pizzát.

- Oké, benne vagyok- bólintok.

Az ebéd közben megtudtam, hogy Connor Houthon igazából elég rendes (jó nem mintha eddig nem lett volna az) és, hogy elég komoly tervei vannak a jövőre nézve.

- Még mindig nem mesélted el, hogy miért vagy itt.

- Igaz- bólint egyetértően.- Ez igazán egyszerű. Van egy listám.

- Tényleg? Nekem is van egy listám.

- Bakancslista?- kérdi.

- Hm? Nem öö, tudod mit felejtsd el, elég hülyeség az egész..

- Most már nincs visszaút Lilly Maisie. Ki vele!

- Ömm, még tizenöt évesen kezdtem el írni. Elég filozofikus. Vagyis szerintem. De itt van, tessék- mondom félénken, majd kiveszem a zsebemből a már összegyűrődött papírfecnit.

- Hm, igen ez valóban elég mély gondolatokat szánt- bólogat Connor.- Ehhez képest az én bakancslistám semmi- von vállat.

- Kérem- nyújtom a karom, mire a kezembe nyomja a bakancslistáját.

- És, megvannak már a válaszok?- kérdi Connor.

- Nincsenek. Igazából, csak a kérdéseket írom fel, de sosem nézek utána a válasznak- mondom unottan.

- Mhm, akkor itt az ideje, hogy ezen változtassunk!

- Nem, nem kell szerintem ez teljesen felesle- kezdek bele, de Connor leint.

- Érdekelnek a válaszok vagy nem?

- Igen, de

- Akkor nincs semmilyen de!

- Ha te mondod- vonok vállat.- Fizetnénk!- intek a pincérnek, mire ő bólint.

Szóval összességében Connor Houthon egy bakancslista miatt van itt, és azt is elmondta, hogy a szomszédjaik azt a segélyszervezetet vezetik, ahova én is jelentkeztem. Ezen kívül ebéd közben kiderült az is, hogy mielőtt elköltöztek volna egy városban laktunk (amiről nekem fogalmam sem volt, pedig nem egy nagy városról van szó) csak a nagyszüleihez költöztek, ugyanis a nagymamája súlyosan megbetegedett (és mint kiderült sajnos szegény el is hunyt).

Connor visszakísért a lakókocsihoz, majd szomorúan közöltem vele, hogy ma nem fogunk találkozni az esti koncerten, ugyanis dolgoznom kell (pedig kíváncsi lettem volna a Bastille előadására). Loren fél órával a munkaidő kezdete előtt érkezett vissza a lakókocsiba (hála isten nem részegen..) majd el is indultunk a főbejárathoz.

- Szóval, milyen volt Noellel?

- Jó! Holnap elmegyünk vacsorázni!

- Ó, hát akkor azt hiszem egyedül megyek az Imagine Dragons koncertre- mondom.

- Teljesen elfelejtettem! Figyelj lemondom!

- Dehogy! Nem! Szó se lehet róla!- rázom meg a fejem.- Majd esetleg, ömm. Elmegyek Connorral.

- Oksi! Remélem nem haragszol.

- Loren, ha haragudnék, hidd el tudatnám veled.

- Igyekezzetek, hamarosan kezdődik a koncert- lép mellénk Mark.

- Igyekszünk- mondja Loren, majd Mark bólintva a következő szervezőpároshoz lép.- Hé! Hahó! Lil csörög a telefonod!

- Nem is! Ó, tényleg- nevetem el magam.

- Ki az?

- Connor, de nem emlékszem, hogy beírtam volna a számát- mondom furcsállva.- Biztos ebéd közben írta be..

- Vedd fel!

- De miért akar FaceTimeozni? Mondtam neki, hogy dolgozom.

- Az istenit vedd fel!- sürget Loren.

- Jól van- mondom.

- Lilly Maisie!

- Connor Houthon, mondtam, hogy dolgozom.

- Az nem jelenti azt, hogy én nem közvetíthetem neked a koncertet- vigyorog bele a kamerába.- Mindjárt kezdődik!

- Szia!- integet mögöttem Loren.

- Hali!- int vissza Connor, majd megjelenik mellette Noel.- Szóval mit gondolsz Lilly Maisie?

- Azt, hogy ez után jövök neked eggyel- nevetem el magam.

- Nekem megfelel holnap egy ebéd és egy közös Imagine Dragons koncert.

- Benne vagyok.

- Két perc és kezdődik!- fordítja Connor a kamerát a színpad melletti hatalmas kijelző felé.

Connor az egész koncertet közvetítette nekünk, volt, hogy Noel ugrált a kamera előtt, volt, hogy Connor, de volt, hogy mindketten és előfordult olyan is, hogy pár ismeretlen fickó intett bele a kamerába. Én és Loren még a főbejáratnál is végigtomboltuk a koncertet, és visszatekintve igazán örülök, hogy Connor elvette a telefonom és beírta a számát.